Így előzhető meg a koszorúér ismételt elzáródása sztentelés után

Mire való a sztent?

Ha érszűkületre gyanakszik a szakorvos, érfestéssel és szívkatéterezéssel megbizonyosodhat efelől, és dönthet az érfalat kitámasztó sztent, vagyis fémháló beültetéséről. Amennyiben erre kerül sor, a beültetés ugyanazon az úton elvégezhető, amelyen a katéter haladt. Az így beültetett háló gyakorlatilag meg tudja akadályozni az ér bezáródását.
Az érfalba rögzített sztent nem képes a helyéről elmozdulni és ki sem vehető, bár újabban elérhetőek a néhány hónap után felszívódó sztentek is. A speciális fémötvözetből készült háló nem korrodálódik és az esetek túlnyomó többségében tartós megoldást jelent. Ugyanakkor a betegek 15-25 százalékánál előfordul, hogy az érfal szövete burjánozni kezd, ami sajnos visszaszűküléshez, újabb elzáródáshoz vezethet.
- Ennek megakadályozására elsődleges jelentőségű az orvos által elrendelt gyógyszerek (így koleszterincsökkentő, vérnyomáscsökkentő és véralvadásgátló) szedése, valamint a rendszeres kardiológiai kontroll. A koszorúér betegség utánkövetésének része kell, hogy legyen a nagylabor vizsgálat, a szívultrahang, a nyaki erek ultrahangos vizsgálata, a boka-kar index mérése, a nyugalmi és szükség esetén a terheléses EKG vizsgálat is – hangsúlyozza dr. Vaskó Péter, a Kardioközpont kardiológusa. – Az utóbbi években egyre nyilvánvalóbbá vált az is, hogy az életmódnak milyen döntő szerepe van abban, hogy elkerülhető legyen az ismételt érelzáródás.

Az életmóddal megelőzhető egy újabb elzáródás

Viszonylag kevés adat van arról, hogyan hat a sztent beültetés utáni életmód a páciens további életkilátásaira. Épp ezért fontos a Hebei Medical University kínai kutatói által végzett vizsgálat, amely 129 olyan beteget követett nyomon 7 éven keresztül, akik 2005 márciusa és 2006 márciusa között sztent beültetésen estek át. 
Kiderült, hogy azoknak, akik dohányoztak, rendszeresen alkoholt fogyasztottak, több kalóriát vittek be, és nem voltak fizikailag aktívak, jelentősen megnőtt az esélyük egy újabb sztent beültetésére, azokhoz képest, akik ennél egészségesebben éltek. Ugyanakkor nem volt szignifikáns különbség az alvási szokások és a szorongás szintjét összehasonlítva. A koszorúér ismételt vizsgálatai során kiderült, hogy a betegek 26 százalékának van szüksége új sztent beültetésére, a korábbi bejáratánál, illetve kijáratánál kialakult szűkület miatt, 19 százalékuknál pedig új helyen megjelenő szűkületet kellett így korrigálni.

Mit tehetünk önmagunkért?

- A sztent beültetésen átesett betegeknek elsősorban információra van szükségük. Tudniuk kell, hogy a hálók beültetése nem károsítja az egészségüket, fölösleges emiatt aggódni és kerülni a mozgást – hangsúlyozza Vaskó doktor. -  Akik korábban rendszeresen mozogtak, azoknak továbbra is javasolt a fizikai aktivitás, bár ennek formáját és intenzitását érdemes szakemberrel, vagyis kardiológussal, sportorvossal és szükség esetén gyógytornásszal egyeztetni. Az úszás, a tempós gyaloglás és a szobakerékpár általában jó választás lehet, természetesen csak kellően bemelegítve és a túlzásokat kerülve. Akik soha nem edzettek, azoknak még fontosabb a szakértő irányítás és felügyelet, különösen az első időszakban. A rosszul felépített, esetleg meggondolatlanul intenzív edzés még a teljesen egészséges szervezetet is megviseli.  A másik fontos információ, hogy akkor is rendszeresen részt kell venni a kardiológiai ellenőrzésen, ha a páciens jól érzi magát. Szükséges a gyógyszerek folyamatos szedése is, csak kardiológus módosíthat bármely szer adagolásán. Az ellenőrző vizsgálatokon túl a szakember még számos olyan, akár étkezésre, stresszkezelésre vonatkozó tanáccsal szolgálhat, amelyeket megfogadva teljes értékű életet élhetnek a sztent beültetett páciensek is.

Forrás: Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)