A külső ellenpulzációs terápia (EECP) egy modern, új kezelési lehetőség a kardiológiában. A kezelés során az alsó végtagokra gyakorolt nyomással javítják a véráramlást, elősegítve ezzel a krónikus szívbetegségek tüneteinek enyhítését. A külső ellenpulzációs terápiát elsősorban angina pectoris vagy mellkasi fájdalom esetén javasolhatják, de más kórképekben is segíthet.Központukban az eljárást nem végezzük.
Mit jelent a külső ellenpulzációs terápia?
Hogyan működik a külső ellenpulzációs terápia?
Milyen esetekben lehet hasznos a külső ellenpulzációs terápia?
Kiknek nem javasolt a külső ellenpulzációs terápia?
Mik a külső ellenpulzációs terápia előnyei?
Mik a külső ellenpulzációs terápia hátrányai?
Mi várható a külső ellenpulzációs terápia során?
Kapcsolódó szolgáltatásaink a Kardiológiai Központban
Foglaljon időpontot orvosainkhoz!
Mit jelent a külső ellenpulzációs terápia?
A külső ellenpulzációs terápia (EECP) egy nem invazív, mechanikai kezelési lehetőséget jelent a kardiológiai tárházában. A külső ellenpulzációs terápia egy viszonylag új terápiás módszernek számít, amit jelenleg elsősorban az angina pectoris és a mellkasi fájdalom tüneteinek enyhítésére javasolhatnak. Fontos kiemelnünk, hogy a legtöbb krónikus szívbetegség kezelésében a fókusz a tünetek enyhítésén, az életminőség javításán és a későbbi szövődmények elkerülésén van. A külső ellenpulzációs terápia is ebben tud segíteni, hatékonyan tudja enyhíteni a krónikus szívbetegségek tüneteit, csillapítja a mellkasi fájdalmat, de nem hoz teljes gyógyulást ezekben a kórképekben. Hasznos lehet viszont azok számára is, akik az alapbetegségeik miatt nem alkalmasak műtétre.
A külső ellenpulzációs terápia lényege, hogy az alsó végtagokra gyakorolt nyomással elősegítik a jobb véráramlást. Ehhez felfújható mandzsettákat használnak az alsó végtagokon. Az alsó végtagokra kifejtett nyomás mobilizálja az ott pangó vért és szövetközti folyadékot, újra bekapcsolja őket a vérkeringésbe. A külső ellenpulzáció segíti a hatékonyabb áramlást a vérereken belül, így összességében csökkentheti a gyógyszerszükségletet, és növelheti az aktív életvitel képességét anélkül, hogy tüneteket okozna. A külső ellenpulzációs terápia mellékhatásai általában csekélyek; viszont nagy előnye, hogy egy nem invazív kezelési lehetőséget jelent, ami ambulánsan is elvégezhető. A kezelést általában több héten át kapja az érintett. A külső ellenpulzációs terápia azok számára lehet hasznos, akik az alábbiakat tapasztalják:
- Tartós mellkasi fájdalom vagy nyomás, amely fizikai aktivitás vagy stressz során jelentkezik
- Gyógyszeres kezeléssel már nem enyhülő panaszok
- Nem jogosult invazív eljárásra, műtétre
- Ismételt panaszok egy invazív beavatkozást (például bypassműtétet, angioplasztikát vagy stentelést) követően
Hogyan működik a külső ellenpulzációs terápia?
A külső ellenpulzációs terápia nyomást gyakorol az alsó végtagokban lévő erekre. Ezt felfújhatós mandzsetták segítségével érik el. Amikor a szív ellazul (diasztolés fázis), a mandzsetták egymás után felfújódnak, hogy növeljék a nyomást a vérerek falán és elősegítsék a vér visszaáramlását, ezáltal pedig a szívizom oxigénnel való vérellátását. A koszorúerek ugyanis - más artériákkal ellentétben - a szívverések közti szünetben kapják a véráramlást, nem pedig a szívverések alatt. Amikor a szív összehúzódik (szisztolés fázis), a mandzsetták kieresztik a levegőt és csökkentik a nyomást az alsó végtagokon megkönnyítve ezzel a szív munkáját. A mandzsetták tehát a szívvel ellentétesen húzódnak össze és tágulnak ki, amivel segítik és tehermentesítik a szívet.
A külső ellenpulzációs terápia emellett arra is ösztönözheti az ereket, hogy új utakat, új kollaterális ereket nyissanak meg és hozzanak létre az áramlásához. A kollaterális erek természetes kerülőutat jelentenek a szűkült vagy elzáródott artériák körül. Biztosítják a vérkeringést olyan helyen is, ahol korábban érszűkület miatt ez akadályozott volt. Lássunk ehhez egy példát! A szívnek oxigénre van szüksége a megfelelő működéshez. Az elzáródott artériák korlátozzák az oxigéndús vér visszaáramlását a szívbe, ami olyan tünetekhez vezethet, mint a mellkasi fájdalom, a légszomj vagy a fáradtság. Angina pectoris esetén a koszorúerek vannak kritikus mértékben beszűkülve. A külső ellenpulzációs terápia ezen a ponton kapcsolódik be, segítségével új erek jöhetnek létre a szívizomzaton belül is, amik javítják az egészséges, oxigéndús vér áramlását a szív minden területére. Ezek a kis járulékos erek „természetes kerülőutakat” hoznak létre a szűkült vagy elzáródott artériák körül, hogy helyreállítsák a véráramlást és enyhítsék a kellemetlen tüneteket.Cikkek melyeket mindenképpen olvasson el!
Milyen esetekben lehet hasznos a külső ellenpulzációs terápia?
A külső ellenpulzációs terápia sok betegség esetén hasznos lehet, az alábbiakban összegyűjtöttük, hogy a legtöbbször milyen esetekben javasolják:
- Mellkasi fájdalom
- Köhögés
- Fáradtság
- Légszomj (dyspnoe)
A külső ellenpulzációs terápia azonban más állapotokon is segíthet, többek között:
- Stabil angina pectoris
- Cerebrovaszkuláris betegségek
- Szívelégtelenség
- Veseelégtelenség
- Bal kamrai diszfunkció (a szívelégtelenség korai stádiuma)
- Tüdőbetegségek
- Perifériás artériás betegség (PAD)
Kiknek nem javasolt a külső ellenpulzációs terápia?
Fontos kiemelni, hogy a külső ellenpulzációs terápia stabil angina pectoris esetén segíthet, de nem képes az instabil angina pectoris (akut koronária szindróma) kezelésére. Az anginának ez a típusa súlyosabb, gyakoribb és hosszabb ideig tartó tüneteket okoz, amik akár pihenés közben is fennállhatnak. Nem ajánlott a külső ellenpulzációs terápia terhesek számára sem, valamint azoknak, akiknek pacemakerük van. Az alábbi állapotokban sem javasolt ez a kezelés:
- Aortaelégtelenség
- Pitvarfibrilláció
- Vérrögök
- Veleszületett szívbetegségek
- Megnagyobbodott szív
- Szívbillentyű betegség
- Aktív vérzés
- Magas vérnyomás (hipertónia)
- Szabálytalan vagy gyors szívverés
- Hipertrófiás kardiomiopátia
- Pulmonális hipertónia
- Súlyos perifériás érbetegség
Kapcsolódó cikkünk
Nőknél más tüneteket okozhat az angina
Az úgynevezett angina pectoris során az ember mellkasi fájdalmat, nyomást érez, amelyet többek közt légszomj, izzadás is kísérhet. Dr. Vaskó Péter, a KardioKözpont szakorvosa elmondja, milyen tünetek jelentkezhetnek nőknél és férfiaknál, valamint, hogy miért fontos a kivizsgálás akkor is, ha elmúlt a mellkasi szorítás.
Mik a külső ellenpulzációs terápia előnyei?
A kutatások alapján a külső ellenpulzációs terápia számtalan előnnyel bír. A külső ellenpulzációs terápia valójában funkcióját tekintve olyan, mint a „passzív” testmozgás, ezért ugyanolyan tartós és kedvező egészségügyi változásokat okozhat, mint a valódi testmozgás. Sokan arról számoltak be, hogy a kezelést követően akár több évig is enyhültek a tüneteik. Emellett a következőket tapasztalták:
- Kevesebb és ritkább anginás tünet, beleértve a mellkasi fájdalmat is
- Magasabb energiaszint a mindennapokban
- Visszatérés a napi tevékenységekhez, sportokhoz
- Fájdalommentes fizikai aktivitás
- Jobb alvásminőség
- Kevesebb gyógyszer szedése
Mik a külső ellenpulzációs terápia hátrányai?
A külső ellenpulzációs terápia előnyeihez képest a kockázatok és mellékhatások jóval csekélyebbek. A legtöbben általában semmilyen jelentős mellékhatást, kellemetlenséget vagy szövődményt nem tapasztalnak. Elvétve előfordulhat, hogy valakinél légszomj alakuljon ki, ami kezelést, akár kórházi ellátást is igényelhet. A külső ellenpulzációs terápia tipikus mellékhatásai közé azonban inkább kisebb panaszok tartoznak, mint például a fáradtság vagy az izomfájdalom. Néhányan hólyagokat vagy enyhe bőrirritációt vehetnek észre magukon a mandzsetták helye alatt. Másoknál előfordulhatnak:
- Zúzódások
- Ödéma
- Fáradtság
- Izom- vagy ízületi panaszok
- Zsibbadás vagy bizsergés
- Nyomási sebek
Mi várható a külső ellenpulzációs terápia során?
A külső ellenpulzációs terápia előtt első lépésként fel kell mérni az adott betegséget és a páciens állapotát. 
Ehhez fizikai vizsgálatot és terheléses terheléses tesztet végeznek. Nem mindenkinek javasolt ugyanis a külső ellenpulzációs terápia, így fel kell mérni, hogy a páciens egyrészt részesülhet-e ebben a kezelésben, másrészt, hogy tudna-e hatékonyan segíteni az állapotán. Amennyiben igen, a kezelőorvos elmagyarázza az eljárást és az alkalmazott berendezéseket is. A külső ellenpulzációs terápia általában több hetes kezelést igényel. A legtöbb esetben 7 hétig, heti 5 napban, napi egy órában kapják a kezelést a betegek, de ettől eltérő kezelési tervet is javasolhatnak.
A külső ellenpulzációs terápia előtt három elektrokardiogram (EKG) tapaszt helyeznek a mellkasra, valamint felfújható mandzsettát a beteg lábaira és fenekére. A mandzsettákat légtömlőkhöz csatlakoztatják. Emellett az ujjakra helyezhető érzékelőt is adnak a vérnyomás és oxigén szintek ellenőrzésére. Ezek ellenőrzése azért fontos, hogy képet kapjunk már a kezelés során is a kezelés sikerességéről, valamint, hogy elkerülhessük az esetleges kellemetlen mellékhatásokat, például a már említett nehézlégzés kialakulását. Az EKG- és vérnyomásmérők szinkronizálják a felfújást és a leeresztést a szívveréssel. A mandzsetták felfújódnak, amikor a szív pihen, növelve a koszorúerek vérellátását. Ezután gyorsan leeresztik a levegőt, hogy megkönnyítsék a szívnek az újbóli pumpálást.
Az eljárás alatt a beteg egy párnázott asztalon pihen vagy szundikál, miközben az alsó végtagjai köré helyezett mandzsettákat levegő tölti meg. A páciens érezheti a mandzsetták szorítását és elernyedését a lábai körül, de alapvetően ez nem egy kellemetlen érzés, kényelmesnek kell lennie. Nem okozhat fájdalmat vagy kellemetlenséget, és a kezelés után a beteg vissza is térhet a szokásos napi rutinjához. Előfordulhat azonban, hogy a kezelés után néhány napig fáradtnak érzik magukat az érintettek. A fáradtságot viszont felül írja, amikor észreveszik a tünetek javulását magukon! A legtöbben ezt a külső ellenpulzációs terápia utolsó heteiben már átélik, utána pedig évekig is megmaradhatnak a kezelés jótékony hatásai.
