Így sportolhatunk biztonságosan szívritmuszavarral

Sokan félnek a fizikai aktivitástól

A szívritmuszavarral élők fontos tudniuk, hogy csupán nagyon kevés olyan genetikus formája van a ritmuszavarnak, amikor a sportolás veszélyes lehet. De még ilyenkor is érdemes gyógytornász vagy orvos által felügyelt mozgást végezni - természetesen részletes kardiológiai kivizsgálás után. A szívritmuszavarok döntő többségében a fizikai aktivitás nem csak megengedhető, de kifejezetten ajánlott.    
Azok, akik bármiféle szokatlan tünetet tapasztalnak – akár edzés közben, akár attól függetlenül -, mindenképpen jelentkezzenek be kardiológiai kivizsgálásra. Tehát akár erős szívdobogás, akár nehézlégzés, akár magas pulzus, fájdalom vagy lebegő, remegő érzés jelentkezik a mellkasban, feltétlenül ki kell vizsgáltatni. Ugyanis kiderülhet, hogy szívritmuszavar áll a háttérben, és ezen belül is pontosan diagnosztizálni kell annak típusát. Ebben segíthet egy 24 órás Holter EKG vizsgálat és a terheléses EKG vizsgálat is. Előbbi a különböző tevékenységek alatti szívműködést monitorozza, utóbbi a szív vérellátását ellenőrzi. Egész pontosan azt, hogy a koszorúerek mennyire képesek fokozott oxigénigény mellett (vagyis fizikai terhelés mellett) megfelelő mennyiségű vért szállítani a szívizomnak, illetve oxigénhiány esetén a szívizom milyen tünetekkel reagál – jelentkezik-e fájdalom, nehézlégzés, esetleg ritmuszavar. Az is kiderülhet, mi az az aktivitási szint, ami még jól tolerálható a szív számára. Vagyis például lehet, hogy 10-10 km/óra sebességgel nem ajánlott futnia egy páciensnek, de a 6-8 km/órás kocogás kimondottan jót tesz.

Edzés csak biztonságosan, terhelés csak fokozatosan 

A kivizsgálás eredményeire már biztonságosan lehet alapozni egy edzéstervet, komolyabb probléma vagy más szívbetegségek megléte esetén pedig egy rehabilitációs életmódprogramot. Ha a diagnózis szerint nincs szükség az edzéshez orvosi felügyeletre, érdemes lassan, fokozatosan felépíteni egy aktivitási rutint és figyelni, hogy érezzük magunkat, hogyan reagál a szervezetünk.
- Akik szívritmuszavarral élnek és egészségük érdekében szeretnének elkezdeni mozogni, konzultáljanak mozgásterapeutával és egyeztessék a terveket, az edzésfelépítés részleteit. Kezdetben elég csupán 5-10 percet tempósan sétálni, később pedig fokozatosan emelve az időtartamot, a távot, és ha nem kellemetlen, a sebességet. A mai ajánlások szerint heti 150 perc közepes intenzitású kardiomozgásnak és 2x20-30 perc izomfejlesztő mozgásnak van optimális egészségvédő hatása. Fontos szabály még, hogy két kardioedzés között nem telhet el 72 óránál több, egy alkalom pedig nem lehet 30 percnél rövidebb. Ez természetesen egészséges személyekre vonatkozik – ezért is fontos a szívritmuszavarral élőknek a szakértői iránymutatás és a rendszeres ellenőrzés. Akik pedig belevágnak az edzésbe, de mozgás közben túlzott izzadást, szédülést, túl erős szívdobogást, mellkasi fájdalmat tapasztalnak, mindenképpen hagyják abba a tevékenységet, és szükség esetén kérjenek segítséget. 

A szívritmuszavart akár magunk is érzékelhetjük

- Sokan fordulnak kardiológushoz „rendtelten szívműködés” miatt, ami ijesztő lehet, akár mozgás közben, akár nyugalomban jelentkezik. Az esetek jelentős részében nincs szó rendellenességtől, hiszen a stressz, a túlzott kávé, energiaital fogyasztása, túlterheltség is okozhat ilyen jellegű tüneteket, amelyek hátterét azonban mindenképpen fontos tisztázni – ismerteti dr. Sztancsik Ilona, a Kardioközpont kardiológusa, aneszteziológus, intenzív terapeuta.– Ha a szükséges vizsgálatok után megszületik a szívritmuszavar diagnózisa és megtaláljuk a probléma okát, megkezdődhet a célzott kezelés. Ez történhet például gyógyszerekkel, pajzsmirigy-kezeléssel, vaspótlással, a szervezet ionháztartásának szabályozásával, beültetett defibrillátorral, pacemakerrel, kardioverzió nevű eljárással, vagy katéteres ablációval. A cél a leghatékonyabb, biztonságos kezelés elrendelése és a személyre szabott mozgás- és táplálkozási program együttes kialakítása. 

Forrás: Budai Kardioközpont (www.kardiokozpont.hu)