Szívritmuszavar – Ezek a legfontosabb kockázatok

Minél idősebb valaki, annál veszélyeztetettebb

Az 1948-ban megkezdett, és 38 éven keresztül zajló Framingham kutatás (Framingham Heart Study) a hosszú távú követéses vizsgálatok közül a legelső és máig a legnagyobb jelentőségű szívvizsgálat volt. Céljául, a keringési (kardiovaszkuláris) betegségek közös jellemzőinek, illetve háttértényezőinek feltárását határozta meg.  Az évtizedek során gyűjtött információk elemzéséből azonosították a keringési betegségek legfontosabb kockázati tényezőit: a magas vérnyomást, a magas vérzsír-szintet, a dohányzást, elhízást, cukorbetegséget és a mozgásszegény életmódot. A statisztikai adatok összevetése után arra is fény derült, hogy a szívritmuszavar az életkorral is összefügg. Az adatok ugyanis azt mutatták, hogy minden 10 évvel idősebb korcsoportban megduplázódott a pitvarfibrilláció (súlyos szívritmuszavar) előfordulása, a 10 évvel fiatalabb korosztályhoz képest (a 80 éves korosztályra elérve a 10%-os arányt). A vizsgálat arra is felhívta a figyelmet, hogy a normális vérnyomással rendelkező egyénekhez képest a magas vérnyomással küzdő férfiaknak 80%-kal, a nőknek 70%-kal nagyobb a rizikója pitvarfibrilláció kialakulására.

Mi áll a szívritmuszavar hátterében?

Elképzelhető, hogy az elváltozás „szív eredetű”, tehát a szív szerkezetében, illetve működésében állapítható meg zavar, de az is előfordul, hogy szíven kívüli ok található a háttérben. Ilyen lehet például a magas vérnyomás, a krónikus tüdőbetegség, a pajzsmirigybetegség, vagy az alvási apnoé. A leggyakoribb kockázati tényezők közé tartozik továbbá a 60 évnél magasabb életkor, a mértéktelen alkohol, és serkentőszerek fogyasztása, egyes súlyos fertőzések, valamint szerepet játszhat még a kialakulásában a túlsúly, az érelmeszesedés, a magas koleszterin szint és a családi halmozódás is. „Látható tehát, hogy a szívritmuszavar mögött számos ok állhat, ezért ennek pontos meghatározása és kivizsgálása alapos orvosi munkát igényel” – tudjuk meg Dr. Vaskótól

Hogyan történik a kardiológiai kivizsgálás?

Ennek során a kardiológus felveszi az anamnézist, azaz kikérdezi a beteg kórtörténetét és rákérdez az esetleges családi halmozódás lehetőségére. Ezután kerül sor vérnyomásmérésre, majd egy komplett laboratóriumi vizsgálatra, amelynek során nézik a vérzsírok, a vércukor és a húgysav szintjét a máj- és vesefunkciót is. A laborvizsgálat része, a pajzsmirigyhormon szintjének vizsgálata is, mivel a pajzsmirigy alul-, vagy túlműködése – egy sor kardiológiai panasz hátterében állhat.

Hogyan zajlanak a műszeres vizsgálatok?

A műszeres vizsgálatokat általában a nyugalmi 12 elvezetéses EKG vizsgálat indítja, amely kimutatja a különböző ritmuszavarokat, vezetési zavarokat és egyéb eltéréseket is. A terhelésre jelentkező ritmuszavar, illetve a szív-vérellátási zavar a szív terheléses EKG vizsgálatával diagnosztizálható.  Ennek során fokozatos mértékben terhelik a beteget, szobakerékpáron, futószalagon, vagy evezőpadon. A terheléses EKG vizsgálat segít eldönteni, hogy van –e a hátterében szív vérellátási zavar. A szív ultrahang vizsgálatával meg lehet állapítani a szív üregeinek méretét, a falak, illetve a vért irányító billentyűk mozgását, betegségeit. A szív elektromos tevékenységének folyamatos, 24 órán át tartó rögzítésére pedig, a Holter vizsgálatot alkalmazzák.

A szívritmuszavar pontos oka csak alapos kikérdezéssel és vizsgálatokkal deríthető ki

„Összegezve tehát látható, hogy a szívritmus zavart számos betegség okozhatja, ráadásul nagyon sok fajtája van, legalább száz féle ritmuszavar ismert. Ezért a személyre szabott terápia megkezdése előtt nagy gondot kell fordítani az alapos kikérdezésre és a fizikális, valamint a műszeres vizsgálatokra is, hogy a betegség pontos hátterét feltérképezhessük, és meghatározhassuk a szív állapotát javító, illetve helyreállító kardiológiai kezelést” – magyarázza Dr. Vaskó Péter.

Forrás: Budai KardioKözpont (www.kardiokozpont.hu)